A KIKÖZÖSÍTETT LÁNY

Reggel:

Egy magányos lány lépkedett Budapest utcáin. Vállán barna iskolatáska pihent, ami itt-ott szakadozott.

- Mindjárt nyolc óra!!! - kiáltotta, majd lépteit sietősre fogta.

- Nicsak, ki van itt! - szólt egy gúnyos hang a lány háta mögött.

- Ne, most hagyjuk békén....

- Nem, Emese!!! Amilyen bunkó volt tegnap...nem érdemli meg!!! - a lány egy levelet húzott elő.

- Kérlek, Laura!!! - a másik lány, aki társával együtt jött suliba, megingott.

- Nyugodtan....- jelentette ki szelíden a barna táskás lány, akit személy szerint Dobos Csengének hívtak. Barna, hosszú haja vállig ért, ő maga pedig rendkívül magas termetű volt. A legszebb, legmagasabb lány az osztályban. Laura különösen irigyelte, bár ezt nem merte közölni senkivel.

- Gyere, Laura !!! - fogta meg Laura karját Emese, és magával rángatta "barátnőjét". Laura finnyásan engedelmeskedett, egy pillantásra se méltatva Csengét, akinek a szívéről idő közben egy nehéz kő gördült  le. Észrevette, hogy egy levél fekszik a lába alatt.  Ez állt rajta :

" Csenge!! Találkozzunk este a hidegkúti Gesztenye-ligetben!!!!  Este nyolc körül. Üdv : Laura "

Csenge visszatette a levelet a borítékba. Nem akart elmenni erre a találkára. Nem bízott Laurában!!! Még akkor sem, ha ilyen kedvesen mutatkozott be a levélben. Becsöngettek.

- Oó.... - jelentette ki borúlátón Csenge. Beléppett az iskola kapuján. Az egész iskola üres volt, már mindenki a tantermekben tanult. Csengének épp matekra kellett volna mennie. Sietősen felfutott az emeletre és megkereste a 10.a osztályt. Mikor belépett, már javában folyt az óra.

- Csenge....késtél!!! - jelentette ki dühösen a matektanár.

- Tudom.... - felelte Csenge, majd leült a helyére, egy Álmos nevű fiú mellé. Az egyetlen gyerek volt, akit elviselt az osztályban. Miután a matek óra csöndben lezajlott, Csenge még nem is sejtette, miket beszélnek a háta mögött.....

Délután:

Álmos kétségbeesetten keresgélt a padja körül. Csenge épp menni készült, de most megállt.

- Mi gond? - kérdezte sajnálkozva.

- Á...csak...Na jó, neked elmondom. A padomra tettem egy húszezrest...még pár perccel ezelőtt....! És most...eltűnt.

- Honnan van ennyi pénzed? - kérdezte Csenge szórakozottan.

- A bátyámnak bulija lesz...és neki vettem volna belőle valamit. A két tizedikes lopva egymásra pillantott, de valaki megtörte a csendet.

- Üdv, srácok!!! - Laura lépett be az osztályterembe. Kezét Álmos vállára tette. Egy gúnyos vigyort eresztett meg Csenge felé.

- Álmos, mint hallottam, keresel valamit. Nem...véletlenül nem ezt? - kérdezte, majd lassan Csenge tolltartója felé mutatott. Egy húszezres lógott ki belőle. Csenge riadt pillantást vetett Álmos felé. A fiú tekintete a tolltartóra, majd onnan Laurára vándorolt. Látszott, hogy utálja Laurát, de most tisztelettel nézett feléje.

- Köszi. - felelte, majd kisietett a teremből. Laura csakhamar követte. Csenge úgy állt ott, mint egy szobor. Gyűlölete Laura iránt tovább fokozódott. "Elmegyek a találkára" -gondolta dühösen.  Kisietett a teremből. Mikor kiért a suli kertjébe, csodálkozva látta, hogy Álmos magába roskadva szorongatja húszezresét. Egy könnycsepp csordult le Csenge arcán. Álmos felnézett.

- Álmos..én.... - kezdte Csenge.

- Hagyd....csak egy húszezres. - préselte ki magából a fiú. Felkapta táskáját, és elhagyta az iskolát. Csenge is követte példáját, de...direkt másfelé ment.

Este:

Mikor Csenge hazaért, már lassan estefelé járt. Gyorsan besietett a kertkapun, ahol a sivár kertjük várta. Az az igazság, hogy egyedül élt anyjával, mióta apjuk elhagyta őket. Kopogtatott. Várt 1-2 percet, nem jött válasz. Újra kopogott, mire az anyja ajtót nyitott.

- Szia, Mami!!! - köszönt Csenge boldogan, ami furcsa volt, hisz Álmos miatt igazán aggódhatott volna.  

- Szerbusz, Csenge. Gyere be, főztem vacsorát. - jelenti ki az asszony, akinek egyébként hosszú, fekete haja volt, kékeszöld, kutató szemekkel, mint a lányának.  Csenge, miután belépett a kis házba, hozzálátott az evéshez.  Arcán láthatóan boldogság tetszett, de rosszul érezte magát.  Szeme hirtelen az órájára esett.

- Jaj, ne....! - kiáltotta.

- Mi a baj, Csen? - kérdezte az anyja.

- Á, semmi, csak.....az osztállyal este kirándulni megyünk....- hazdudta Csenge silányan. Az anyja, Gyöngyvér rögtön észrevette, hogy Csenge hazudik.

- Akkor gyorsan siess. -jelentette ki somolyogva.

Csenge felkapta kabátját, és elindult. Az anyja nézte egy ideig, majd megrázta fejét.

- Nem tudom, mi van ezzel a lánnyal.

A buszon :

A lány futva igyekezett elérni a buszt. Az pont az orra előtt ment el.

"Hogy lehetek ma ilyen peches? - kérdezte magától. "

Leült a megállóba. Gondolatai Álmos körül, Emese sajnálkozó tekintete, Laura gúnyos mondatai körül jártak. Érezdte, hogy a lelke nem ezen a világon van. Egy...másikon. Maga sem tudta, hol. Csenge fülelt. Egy járgány hangja csapta meg fülét.  Az "autó" csakhamar odaért a lányhoz, aki stoppolni kezdett. Tudta, az anyja ezt ellenezné, de mégis megtette. A járgányból három fej kandikált elő.

- Mit óhajtasz, baby? - kérdezte az egyikük. A haja égnek állt, agyon volt zselézve., ráadásul lilára volt festve.

- Semmit.... - kezdte el Csenge.

- Na, kislány, szívesen elviszünk!!!! - tette hozzá a másik, akinek szintén fel volt zselézve a haja, csak annak csibesárgára.

A harmadik alak kinyitotta az ajtót.

- Gyere!!!! - kérte. Csenge nehézkesen beült az autóba.

- A Gesztenye-ligethez. -mondta röviden. Az út alatt egy szót sem szólt. Mikor odaért a kocsi, gyorsan kipattant belőle.

- Helóka, remélem, még találkozunk!!!! - kacagott a lila hajú. Szemében neki is szomorúság ült, mégis próbált vidámnak látszani!! Csenge a Gesztenye-liget bejáratához futott. A gesztenyefák barátságosan köszöntötték.

- Laura!!!! - kiáltotta kétségbeesetten Csenge. A fák megmozdultak, a levelek megzörültek. A lány leült az egyik fa tövébe. Várt. A szellő lágyan ringatta álomba, észre sem vette. Álmában gyönyörű tájon járt.

Csenge álma :

Csenge körül a táj hirtelen megváltozott. A gesztenye-liget fái helyett lombos erdőség vette körül a lányt, a fák közt különös árnyak mozogtak. A tini, mivel elég "babonás" volt, felkiáltott.

- Lidércek!!!

Persze, lidércek helyett csak egy franc szórakoztatta. A franc rögvest el is tűnt, mert egy...különös állat elűzte. Miután elűzte, Csenge nyakára telepedett.

- Ki vagy...? - kérdezte Csenge.

- Nem ismersz meg? Mindegy....Nyeste vagyok, a ...nyested. - felelte az állat.

- Nekem nincs nyestem. - felelte határozott jellemének köszönhetően Csenge.

- Most már..van. - felelte a nyest, majd eltűnt, mert Csenge felébredt különös álmából.

Reggel:

Reggel hétágra sütött a nap. Csenge hunyorogva kelt fel, majd....rájött, hogy oszálytársnője becsapta! Órájára pillantott.

- Á, még csak hat óra! - legyintett, majd felkelt a kellemes pázst nyújtotta helyről.

Táskája kivételesen nála volt, de maga sem tudta, miért hozta el. Kinyitotta. A táskában a tolltartója, és egy füzet hevert, amibe általában zavaros gondolatait szokta lejegyezni. Elővette tollát, és ismét írni készült.

" Itt ülök egy fa alatt, és épp írok. Tegnap szörnyű napom volt! Még Álmos is megutált, pedig.....azt hiszem, tetszik! Még ő is! Nem tudom, hol vezessem le az indulataimat Laura iránt....szörnyű, amilyen.....de csúnya szót nem akarok ide írni..... ma.....jobb lesz, ha inkább lógok. Nem tudom, anyu mit fog szólni, de......muszály lesz! Az este egy nyesttel álmodtam..." - a lány befejezte az írást. Arca egészen elvörösödött.

- Most pedig jobb lesz, ha innen elmegyek. - jelentette ki egymagában, pedig meg volt győződve arról, hogy akik magukban  beszélnek, nem egészen normálisak.....ő most mégis magában beszélt. Mikor kiért a ligetből, még azt sem tudta, hova menjen. Talán......talán a Millienáris Parkba? Elindult, és ment, amerre mennie kellett. Ismeretlen utak felé vette az irányt. Elhaladt a buszmegálló mellett is, ahol a gyanús alakok felszedték és megborzongott a hidegtől, pedig a nap nagyon melegen sütött.

- Remélem, nem találkozok újra velük... - mondta halkan, szinte sírva. Futva folytatta az útját, minél távolabb a buszmegállótól.

- Gyümölcsöt!!! Körtét, almát, szilvát vegyenek! - kiabálta egy nő Csenge háta mögött. Óriási, aranyozott fülbevalói voltak, hippi ruhája, ősz haja. Ráncai mosolyra húzódtak, mikor a tizedikes lányt meglátta.

- Hány éves vagy, lányom? - kérdezte.

- Tizenhat leszek.... - felelte Csenge.

- No és hol csatangolsz ilyenkor?

- Én csak.....túl hamar felkeltem! - felelte elpirosodva a tizedikes.

- Értem. Nesze, itt egy keki, ez, úgy látom, a te gyümölcsöd.

- Mi az a keki? - kérdezte -Csenge, de a nőt már nem látta sehol.  Gyümölcsével együtt továbbment. Ekkor halk súgdolózás ütötte meg a fülét. A gyümölcsös nő bódéja mögül.

- Gyere már, Samu! - hallotta.

- Ne már, Gábor! Most ne! Mi van, ha rajtakapnak? - Csenge a bódé mögé lesett. Két tizenhét év körüli fiatalt fedezett fel. Az egyik sapkáját a fejébe csapta, egy gördeszkát tartott a kezében, a másik szelídebb, egyszerű ruhában volt. Éppen arról beszélgettek, hogy törjék fel a mini közértet, ahol a legfinomabb édességeket lehet kapni.

- Nem érdekel! Úgy kívánom már azt a finom kiwis gumicukrot!!!! És....te se felejtkezz el a testvéreidről!!!! Kilencen vagytok testvérek, te vagy a második legnagyobb és.... - szólt Gábor.

- Rendben. - hozta meg a döntést Samu.

- Ez a beszéd, Sammancs!!!! 

- Ne hívj Sammancsnak! - tiltakozott Samu hevesen.

- Olyan nagy baj? Na, gyere, törjük már fel azt a hülye boltot!!!!! - Gábor hatalmasatt lökött Samun, akire az ütés úgy hatott, mint a villámcsapás. Futni kezdett.

- Álj csak meg, fiúcska!!!! - szólt Csenge Samura.

- Kérlek....az unokatesóm!!!! - Samu ilyedten hátrafordult.

Gábor megjelent. Arcán buta vigyor terült szét, amitől Csengének Laura jutott az eszébe.

- Mi az, Samu, már barátnőd is van?

- Nem! Csak most látom először ezt a..... - Csenge minél előbb távozni akart, de belenézett Samu síró tekintetébe.

- Állítsd le magad! - szólt Gábornak.  

- Ismételd meg! - sziszegte Gábor.

- Állítsd le....magad! - szólt halkabban Csenge.

- Samuci-babuci, hagyjuk itt ezt a kis....

- Neki semmi köze ehhez!!!!- azzal Samu eltűnt, mint a kámfor. Csenge szomorúan nézte. Segíteni szeretett volna az embereken, de neki is volt épp elég baja. Hátat fordított Gábornak. Tudta, hogy a fiú nem fog lopni, látta a gyáva tekintetéből. Órájára pillantott.

- Fél kilenc? - kérdezte magától, majd az iskola felé közeledett. Az az igazság, hogy nagyon tetszett neki Álmos és most látni akarta, akkor is, ha a fiú őt...nem túlzottan. A suli itt volt pár lépésre. Kék volt a kapuja, az iskola fala pedig sárga. Tiszta természetes színek. A kék ég és a sárga naplemente. Imádta a sulit! Most is örömmel lépte át a kapuját, bár nem volt stréber. Fejből tudta az órarendet.

"Huh, most a többiek a földrajzórán sínylődnek...."- gondolta, némi nevetéssel. Belesett az osztálytermük ablakán. Álmos a könyve felé hajlott, de látszott, hogy olvasott valamit. Mivel a fiú nem volt profi földrajzos, Csenge sejthette, hogy nem az órai munkát nézegeti.

- Egy levél! - kiáltotta meglepetten. Álmos összegyűrte a papírdarabot és hátraadta...Laurának! Csenge csuklott egyet. Féltékenység öntötte el. Ökölbe szorult a keze. Laura mosolyogva írt választ Álmosnak. Csöngettek.

Csenge lehajtott fejjel lépett ki az iskola kapuján. Mivel a kedvenc könyve a Végtelen történet volt, megértéssel gondolt Barnabásra, aki egy egész napot töltött egyedül az iskola lomtárjában. Szörnyű lehetett! De most neki is az. Ki kell találnia valamit, ha nem akarja elveszteni azokat, akiket szeret. Márpedig közel áll hozzá. Gyorsan kilépett az iskola kertjéből, a buszmegálló felé. Épp idejében sikerült is elkapnia a kék, órási buszt.

A buszon:

A buszon hideg volt. A barna hajú Csenge helyet foglalt egy épp üres széken. Táskája felé nyúlt. Az szerencsére még megvolt. Csenge körbenézett. A buszra sok ember felszállt, köztük egy csicsás nőszemély, egy laza, gördeszkás srác, egy felnőtt nő két gyerekével, egy öregember a botjával, egy öregasszony, és egy részeg alak is, aki...Csenge mellett foglalt helyet! Csenge megrázkódott az undortól.

- Figyelj, kislány, kérlek, ne tedd ezt... - kezdte a részeg. Csenge sajnálkozással vegyes undorral pillantott az alakra.

- Kérem...hagyjon békén! - kiáltotta. Rögvest arréb ült. Mikor ismét a részegre nézett...annak szemében egy könnycseppet vélt felfedezni! Bűntudata támadt.

- Hűvösvölgyi végállomás! - kiáltotta a buszvezető nő. Csenge nehézkesen felállt és megnyomta a zöld nyitó gombot. A többi utas is kiszállt, de ő nem tudott nyugodni. A mai napon történt dolgok teljes mértékben felzaklatták. Eddig, ha barátja igazi nem is volt, legalább jóban volt Álmossal! Vele jól el tudott beszélgetni, a fiú zöld szemének tekintete nyugalommal töltötte el. Ha nem volt mellette a fiú, teljesen bezsongott. Most jött rá valamire : Szerelmes!!!! Ennek örült is, és nem is. Tudta, Álmosnál nincs esélye. Felszállt a villamosra.

A villamoson:

- Álmos, Álmos, Álmos.... - sóhajtotta. Eközben egy alak ült le mellé. A részeg volt az!!!!! Csenge a nagy ábrándozában fel sem figyelt rá. Már-már azt fontolgatta, mi lenne, ha féltékennyé tenné Álmost egy másik sráccal, de ezt hamar elvetette. Ilyet a szappanoperákban látott, ha unatkozott, megnézett egyet-kettőt......

- Kislányka..... - kezdte a részeg. Csenge megijedt.

- Maga mit keres itt? - kérdezte a részegtől.

- Téged! - felelte az úr vicsorogva. A lány idegesen felállt és a legtávolabbi zugba húzódott.

- Amúgy Dobos Elek vagyok!!!!! - közölte a részeg nevetve. Csenge fejében szöget ütött, hogy az úrnak is Dobos a vezetékneve, de tovább nem törődött ezzel. Hisz....gyakori név a Dobos! Ekkor újra hangosan bemondta a nő.

- Budagyöngye Bevásárlóközpont!

Csenge örömmel vette tudomásul, hogy a részeg letántorog a villamosról.

- Huh! - sóhajtotta. - A  Moszkva-térnél egész biztos leszállok! - ezzel nyugtatta magát. Unalmában a személyi adatait kezdte lekörmölni egy lapra.

" Név : Dobos Csenge

Kor : 16 év

Kedvenc könyv : Michael Ende, Végtelen Történet

Kedvenc szín : zöld

Kedvenc étel : makaróni

Kedvenc ital : Sprite

Kedvenc együttes : Green Day, Good Charlotte "

Nem látta, hogy egy idegen csaj fölé hajolt. A csaj röhögni kezdett. 

- Na, mi van, kiscsaj? A Green Day a kedvenc együttesed?! - azzal a kezére mutatott, amiben egy discmant fogott. Gúnyosan elmosolyodott. - Ahogy látom, egy vasad sincs CD-re.....

- És ha nincs? - bátorodott fel Csenge a lány ronda arca láttán. - Te meg úgy nézel ki, mint egy.....

- Nagyajtai utca! - süvítette a bemondónő hűvösen.

- Na, csáó, Csengécske! - köszönt el látszólag "udvariasan" a discmanes lány.

- Szia! - mondta Csenge sötéten.  "Jól indul a nap...." - gondolta, egyre inkább elkeseredve. A bemondónő sorban ismételte a megállókat, mire Csenge a Moszkva térnél nehézkesen felállt.

A Moszkva téren:

Tagjai elzsibbadtak, ő maga pedig elfáradt. Körbenézett. A tér tele volt galambokkal, akik élelem után kutattak, Csenge egy hajléktalant is "felfedezett", ám most...nem undorodott el! Maga is furcsállta ezt.

- Paplant!!!! Paplant, takarót tessék! - kiabálta szerteszét egy cigányasszony. Csenge szeretettel gondolt a meleg takarókra, de, ahogy a discman-lány mondta, egy vas sem volt nála. Tovább kellett mennie! Gyorsan beszaladt az aluljáróba, egyenesen a mozgólépcső felé. Ott nekitámaszkodott a "korlátnak". A mozgólépcső levitte őt a mélybe. Márpedig, amiktől a legjobban rettegett, azok a metrók voltak.  

- Kérjük, lépjenek hátra, szerelvény érkezik! - olvasta Csenge . Gyorsan hátralépett. Arra gondolt, mi lenne, ha itt végezné. A metró megérkezett, az ajtaja kinyílt. Csenge gyorsan beleugrott, anélkül, hogy a vékony lyukon keresztül lenézett volna a mélybe. Bent kellemes szellő fújt. A lány leült egy helyre és szinte sírni kezdett, pedig egyáltalán nem volt az a nyápic pláza-cica típus, aki pletykalapokat olvas, és az összes pénzét elkölti....ruhákra!

- Majd leszállok.....az Arany János utca környékén! - határozta el a lány. Tudta, hogy ott szokott gyülekezni néhány osztálytársa, valamilyen ,,titkos könyv" ügyében. Ő nem olvasta el ezt a regényt, de az oldalát fúrta a kíváncsiság. Talán most alkalma nyílik elolvasni! A metró vezetője újra bemondta a megállót.

- Kossuth Lajos tér!

Csenge rögvest kipattant. Szemei végigpáztázták az utcákat és elindult.... az Arany János utca felé. Ránézett a Duna vizére. Elszomorodott. Régen, kisebb korában mindig itt fürdött a családjával...de...! Csengének eszébe jutott valami. Akkor hárman voltak a Dunában.....egy férfi, egy nő és egy kislány. A lány minden bizonnyal Csenge, a nő Gyöngyvér, de....kicsoda a férfi? Csengét szorongás töltötte el. Talán az apja volna? Minden bizonnyal. A lány most nem törődött ezzel . Sietnie kellett az Arany János utcába!!! Futásnak eredt. Út közben megfigyelte az utcatáblákat. Ekkor...megakadt a szeme az egyiken....és ekkor....ott állt, az Arany János utcában!

Az Aranytíz műv. házban

Csenge rögtön észrevette a kívülről kicsinek tűnő épületet, ahová az osztálytársai szoktak járni. A műv. házban nem jártak sokan. Pár fiatalabb lány, fiatalabb srác, egy-két felnőtt, és egy férfi. Többen nem is...! A hidegtől kipirosodott arcú lány felfelé vette az irányt.

- A padlás jó hely lesz....ott kifújhatom magam, ráadásul nem zavar senki!  - mondta magában.

- Biztos vagy benne, hogy ott nem zavar senki? - kérdezte Csenge háta mögött egy barátságos, szintén tizenhét év körüli srác.

- Igazán....igazándiból nem! - hebegte válaszképpen a lány.

- Nem tartasz velem? Tudod, itt az Aranytízben minden éber otthonra talál, ha nem fogadják be a saját világába. Az én nevem.....az éber nevem Tivadar, de szólíts csak Kondnak.

- Mi az összefüggés a beceneved és a rendes neved között? - kérdezte Csenge némi csodálkozással a hangjában.

- A Kond a bűbájosnevem. - jelentette ki a lassan már felnőtté váló srác.  Megfogta Csenge kezét, és magával húzta. Felsietett az emeletre, és ezalatt egyszer sem eresztette el a lány kezét. Aztán odaértek. A srác erős, mégis bársonyos bőre végigsiklott a lány kezén, aztán eleresztette azt.  Csenge behunyta a szemét. Aztán hirtelen megrázkódott. Bennt találta magát a padláson. Körbenézett. Egy csomó lim-lom és kacat volt ott szereteszét, fóliák, téglák...de Kond tovább húzta magával.

- Hunyd be a szemed. - susogta a fiú. Csenge engedelmeskedett. Mikor újra kinyototta a szemét, egy meleg, füstölőszagtól áradó jurtában találta magát. Tekintetével Kondot kereste.

folytatjuk!