Boszorkányok :

Az ún. „sötét középkorban” rossz idők jártak a boszorkányokra. Ahol felütötte fejét a babonás félelem, a gyűlölködés és vallásos őrület, ott hamarosan megvádoltak valakit azzal, hogy boszorkány, és rövid úton máglyahalálra ítélték. Egészen agyament dolgokat voltak képesek kiötleni akkoriban az emberek, hogy „lebuktassanak” minket: feltételezték pl., hogy a boszorkányok a vízben tollpihe súlyúak (hogy mi okból???) – ezért székre kötözték a gyanúsítottat, és egy óriási horgászbot segítségével a folyóba mártották őt: ha elmerült, ártatlan volt (csakhogy akik a kötelet tartották, azok általában a felszínen tartották az áldozatot, hogy a tömeg elégedett legyen). Az ennél sokkal kegyetlenebb kínzásokat, kegyetlenkedéseket most ne is emlegessük. Szomorú tény, hogy a boszorkányperek során csak azért vádolta meg egyik polgár a másikat, hogy bosszút állhasson rajta valamely sérelemért, vagy hogy így megszerezhesse a vagyonát.

Elsősorban az olyan állításokat, miszerint a boszorkányok (varázslók) elérnek sikereket, szükséges megvizsgálnunk. Bizonyosak lehetünk abban, hogy jelentős túlzás járul azokhoz az állításokhoz, amelyek előmozdítják sikereiket. Gyógyításaik sohasem történnek nyilvánosság előtt, hogy azokat mindenki láthassa. Ha valóban elérnének eredményeket, akkor feltételezhetően kórházakban dolgoznának, és megtalálhatóak lennének az egész világon. A pontos egészségi állapota azoknak az embereknek, akik azt állítják magukról, hogy meggyógyultak, szintén nem volt még sohasem ismeretes -, hogy az állapotuk milyen mértékben javult, nem ellenőrizhető.

Mindazoknak, akik szembenéznek ilyen kísértésekkel, fel kell tenniük a kérdést önmaguknak, hogy vajon rendelkeznek-e biztos bizonyítékokkal ezeknek a varázslóknak az erejét / hatalmát illetőleg, láttak-e már valaha, és nem csupán csak hallottak olyan esetekről, mint például, hogy egy embernek lefűrészelték a karját egy fűrész üzemben, és az elment egy boszorkánydoktorhoz, majd visszatért egy tökéletesen működő, új karral? Ilyen jellegű bizonyságra volna szükség, mielőtt bármilyen hitelt is tulajdonítanánk ezeknek a varázslásoknak. Az 5Móz.13:2-4-as szakasz még ennél is továbbmegy: Izráel arra volt tanítva, hogy ha támadna is egy álomlátó, vagy próféta, aki olyan jelet, vagy csodát tenne, amely valódinak tünne előttük, még akkor se higgyenek annak az embernek, hacsak az nem Isten beszéde szerinti, igaz tanításokat beszél. Tény, hogy a varázsló doktorok nem hisznek az igazságban, amelyet a Biblia tartalmaz, ennélfogva nem foghat rajtunk olyan kísértés, hogy hitelt tulajdonítsunk nekik, mintha ők igazi hatalommal bírnának, hiszen minden hatalom Istentől származik (Róm.13:1; 1Kor.8:4-6).

Másodsorban lényegesek a betegségek fajtái, amelyekkel foglalkoznak. Ma már el van ismerve, hogy körülbelül csupán 1%-át használjuk a szellemi képességeinknek. A fennmaradó százalékról úgy tünik, hogy túl van azon a határon, amelyet tudatosan hasznosíthatunk (kétségtelenül ez nem így lesz a Királyságban). Anélkül, hogy tudatosulna bennünk, lelkiállapotunknak szinte fizikai kihatásai lehetnek a testünkre. A pszichológusok, akik az ember benső világát tanulmányozzák, felismerték, hogy meggyógyíthatnak embereket vérbajból azáltal, ha el tudják érni a betegeknél, hogy azok erősen elképzeljék, hogy a vérösszetételük helyes és normális a vérkeringésük. Az orvostudomány elismeri, hogy esetenként előfordulnak olyan gyógyulások, melyek függetlenek a hagyományos gyógyszerektől. A túl sok stressz bensőnkben gyomorfekélyt, fejfájást eredményezhet. A kikapcsolodás vagy valamilyen módon történő testedzés előidézheti elmúlásukat. Azonban ha, például a karunkat veszítjük el egy baleset

során, semmiféle szellemi gyakorlat nem képes azt visszahozni. Úgy tünik a boszorkánydoktorok csupán az olyan betegségekre, amelyek az agyunk ellenőrzése alá tartoznak, képesek kihatni. Mivel teljesen nem értjük miként működik bensőnk, az ilyen gyógyulások úgy tűnhetnek számunkra, mintha azok a varázslók valamilyen fizikai erejének volnának köszönhetőek. Azonban ez nem így van, az ember bensőjének befolyásolása idézhet elő kihatásokat.

Az erő forrása

Minden erő Istené. Mind jó, mind rossz dolgok, mint például betegségek is, általa vannak, nem a varázslók által. Ez a Szentírás egy nagyon általános témája: Ézs.45:5-7; Mik.1:12; Ám.3:6; 2Móz.4:11; 5Móz.32:39; Jób5:18. E versek figyelmes elolvasása meg fogja hozni bizonyosan gyümölcsét. Ebből következik, hogy Isten az, akihez imádságban kell fordulnunk, amikor betegek vagyunk, s ugyanakkor meg kell tennünk mindent, ami emberileg lehetséges a hagyományos gyógyszerek használata által is, hogy orvosolhassuk a problémánkat. Amennyiben boszorkánydoktorokhoz fordulunk, akkor olyan emberekhez fordulunk, akik azt állítják magukról, hogy hatalmuk van a ‘sötétség erői’ felett, és ez képessé teszi őket arra, hogy rajtunk segítsenek. Azonban tudjuk, hogy azok az erők, amelyekben ők hisznek nem léteznek. Isten az erő forrása. A varázslókhoz való fordulás arról tesz bizonyságot, hogy nem hiszünk Isten Mindenhatóságában, abban sem, hogy nem Isten az, aki betegséget hozhatott az életünkbe, hanem más erők, melyekről a varázslók azt állítják, hogy protekciójuk van náluk.

Az ilyen gondolkozás nagyon visszatetsző Isten szemében, mert Ő tudja, hogy Ő hozta a betegséget az életünkbe, és Övé minden hatalom. Izráel döntött amellett, hogy hisz Istenben, azonban hitt más erők létezésében is, amelyek működhetnek az életükben, melyekkel foglalkozniuk kell bálványok imádása által, e bálványok testesítették meg ezeket az erőket. Ez olyannyira ingerelte Istent, hogy elvetette őket, mint népét (5Móz.32:16-24). Isten számára, ha nincs teljes hitünk benne, olyan, mintha egyáltalán nem is hinnénk Benne. Amennyiben azt állítjuk, hogy valóságos hitünk van Izráel igaz Istenében, de ugyanakkor elfogadjuk más, Istentől független erők létezését is, és megengedjük egy boszorkánydoktornak, hogy próbálja befolyásolja ezeket az erőket abból a célból, hogy azok elhagyjanak minket, akkor pontosan úgy cselekszünk, mint Izráel tett egykor. A hosszú és szomorú történet Izráel bálványimádásáról a mi tanulságunkra iratott meg. Semmilyen közösséget ne vállaljunk olyanokkal, akik hisznek ezekben az erőkben.

"Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: "Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek..." (2Kor.6:14-18).

Amennyiben valóban megtesszük az erőfeszítéseket, és meghozzuk az áldozatokat, hogy elválasszuk magunkat ezektől a dolgoktól, akkor egy csodálatos bizalom lesz bennünk afelől, hogy valóban Magának, Istennek vagyunk a gyermekei. Egy természetes szülő ösztönszerűen gondoskodik a gyermekéről, amikor az beteg. Valóban nehéz volna akkora hitre jutnunk, hogy elhiggyük, hogy a mi Mennyei Atyánk sokkal inkább meg fogja ezt tenni értünk ?

Tény, hogy a varázslóknak (boszorkányoknak) csak azokra az emberekre van kihatásuk, akik hisznek bennük. Amikor valaki elveszti szerettjét, elmehet egy médiumhoz, vagy boszorkányhoz és kérheti, hogy láthassa a halott személyt. A médium ekkor azt mondja paciensének, hogy hunyja be a szemét, és képzelje el az érintett személy arcát, amilyen pontosan csak tudja. A paciens ekkor az elhunyt egy fényképére fog összpontosítani, amelyre tisztán képes emlékezni. A médium ebben a helyzetben olvashat paciense gondolataiból, és egy kis túlzással beszélni kezd az elhunytról élethű szavakkal, olyannyira, hogy a paciens meggyőződötté lesz arról, hogy a médium valóban látta a halott személyt élve. Azonban még soha semmilyen megbízható bizonyítékát nem adták annak, hogy az a személy valóban életben lett volna ekkor. Azonban, ha a paciens ellenáll annak, hogy higgyjen, vagy engedelmeskedjen a médiumnak, akkor egyáltalán semmi eredménye sem lesz ennek az egésznek.

A varázslóknak, akik általában megjelentették a fáraók vagy Nebukadneccar álmait, nem lett volna meg ez a felelősségteljes pozíciójuk, hacsak nem voltak meglehetősen sikeresek ebben a tevékenységükben. Kétségtelenül ezt a gondolat-olvasó technikájukat sokszor alkalmazták. Azonban, amikor Isten belépett azoknak az embereknek az életébe, akikkel ezek foglalkoztak, mint például, ahogyan működni kezdett a fáraók, vagy Nebukadneccar életében is, akkor ezek a mágusok elvesztették ezt a képességüket. Bálák bízott Bálám embereket megátkozó hatalmában - magas anyagi megjutalmazást ajánlott fel neki szolgálataiért, kijelentvén előző tapasztalatai alapján, hogy "jól tudom ... akit te megátkozol, átkozott lesz" (4Móz.22:6). Azonban Bálám, aki bizonyos szempontok alapján megfelelt egy varázsló papnak, úgy találta, hogy ez az ő természetszerű képessége elhagyta őt, amikor Izráel népével volt dolga. Az ilyen emberek egyáltalán nem rendelkeznek semmiféle erővel, amikor olyan emberekkel foglalkoznak, akiknek közösségük van az egy igaz Istennel, nem szempont, hogy milyen hírnévre tettek már szert sikereik révén, amikor más emberekkel foglalkoztak.

Boszorkányság a Biblia szemszögében

A gyakorlati jelentősége annak, hogy amikor kísértést érzünk arra, hogy felkeressünk egy ilyen varázslót, az hogy, akkor bizonyosan teljes hittel is rendelkezünk az ilyen emberekben. Nincs értelme felkeresni ezeket a varázslókat, ha csak nem a legjobbakat reméljük tőlük, és ők maguk is valószínűleg ugyanerre fogják helyezni a hangsúlyt. Az ilyen emberekbe, valamint az olyan erők létezésébe helyezett teljes hitünk, melyekről ők azt állítják, hogy a befolyásuk alatt állnak, azt bizonyítja, hogy teljes a hitünk hiányossága az igaz Isten mindenek felett való hatalmában. Amennyiben valóban hiszünk az imént említett feljegyzésekben a fáraókról, Bálákról és Nebukadneccarról, akkor nem lehetünk képesek felkeresni ezeket a mágusokat azzal a hittel, hogy azok bármilyen kihatással is lehetnek ránk. A példák, amelyeket mérlegeltünk, azt mutatják, hogy a mágusoknak nincs hatalmuk Isten emberei felett, akik közé jól tudjuk, hogy tartozunk, elhívásunk és víz alámerülésünk által.

A boszorkányság egyértelműen úgy van minősítve Pál által, mint a "test cselekedete", ugyanabba a kategóriába tartozik, mint az eretnekség (hamis tanok), házasságtörés, paráznaság (Gal.5:19-21). Megjegyzi: "Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam (tehát ez Pál prédikációinak egy hangsúlyos témája volt): akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten Országát". Mózes törvényei között az ennek megfelelő parancsolat az volt, hogy minden boszorkányt, aki jövendőmondással foglalkozik (ez egy másik elnevezése a boszorkányságnak), és azokat, akik gyerekeiket elégetik, meg kell ölni (5Móz.18:10,11; 2Móz.22:18). Azok, akik elégették gyermekeiket, nem a tényleges boszorkányok voltak - a boszorkányok és a bálványimádások vezetői arra voltak kiképezve, hogy védelmet biztosítsanak a gonosz szellemekkel szemben, azoknak a gyermekeit, akik védelemben szerettek volna részesülni, el kellett égetni. Láthatjuk, hogy mind a boszorkányokat, és mind azokat, akik használták őket, meg kellett ölni, az Újszövetség alatt a büntetés ugyanezért a dologért, az Isten Országából való kizárás.

A boszorkányok alkalmazása személyes érdekeinkért, egy olyan valami, amelyet Isten nem szeretne tőlünk, ha megtennénk. Minden döntésünkben szembekerülünk a Krisztusban való életünkkel, komolyan fel kell tennünk a kérdést önmagunknak, ‘Isten valóban azt akarja tőlem, hogy ezt tegyem? Ezt tenném akkor is, ha most Jézus mellettem állna?’ Isten boszorkányságért járó egyértelmű elítélésének tekintetében a válasznak nyilvánvalónak kell lennie - nem, Isten nem akarja, hogy ezekhez folyamodjak. Sámuel úgy határozza meg a varázslást, mint amely olyan, mint az "engedetlenség" (az eredeti héber szöveg magában foglalja azt is, hogy ‘provokáció’) Isten Igéjével szemben (1Sám.15:23). Istent ingerelni, amint azt Izráel is megtette a bálványokban és boszorkányokban való hite által (5Móz.32:16-19) bizonyosan hihetetlen/elképzelhetetlen számunkra. Isten szigorúan megparancsolta Izráelnek, hogy a kánaániakat és más népeket űzzék ki (5Móz 7:1), azok boszorkányságokban való hite miatt, amely oly iszonyatos volt számára, azonban ehelyett csatlakoztak hozzájuk e gyakorlatukban (5Móz.18:9-14). Tehát az új Izráelnek, melyet a víz alámerült hívők alkotnak, nem szabad az őket körülvevő gonosz világ dolgait cselekedniük, különben végül nem lesznek képesek örökölni az ígéret földjét Isten Országában. Azzal érvelni, hogy csupán a boszorkány az, aki alkalmazza a boszor-kányságot, és nem mi vagyunk azok, teljesen lényegtelen. Amennyiben abban reménykedünk, hogy a boszorkányság hatását érezni fogjuk magunkon bármilyen szinten is, akkor már ténylegesen elismerjük is azt.

Isten áldjon mindannyiunkat, amint utunkat járjuk ezekben az utolsó sötét napokban, ebben a pogány világban, Isten világosságban, igazságban és dicsőségben tündöklő Országa felé.

" ... akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek. Ezért szolgáltatja ki őket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak, hogy ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket, akik nem hittek az igazságnak, hanem a hamisságban gyönyörködtek. Mi pedig hálával tartozunk az Istennek mindenkor értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Lélek megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által. Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében. Ezért tehát, testvéreim, álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok. Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben" (2Thessz.2:10-17).