A Garabonciás :

„[a garabonciás diák] mindenféle bűbájos, ördöngös mesterséghez értő varázsló, kit a szláv, német és román, tehát úgyszólván egyetemes európai néphittel egyező magyar babonás felfogásban egy régibb, pogánykori s egy újabb, keresztény középkori elemből keveredett alaknak tanulunk ismerni. A régibb elem egy germán Odin-Wotannal rokon vonásokat mutató vihar-démon; az újabb pedig a középkori vándordiák (a «fahrender Scholast»), aki a néphitnek az előbbiről élő emlékeire támaszkodva, az ördöggel cimboraságban álló bűvésznek, sőt vele majdnem egyenlő hatalmú varázslónak tudta magát a naiv lelkek előtt feltüntetni. Erre vall a neve is, amely nálunk olaszból került kölcsönvétel és az olasz negromanzia szó népies gramanzia alakjának magyaros ejtése. Az olasz alapszó /…/ első [görögből vett] jelentése tulajdonképpen „halottidéző”, „szellemidéző”, megholtak lelkeinek segélyével bűbájoskodó varázsló, s csak népetimologiai félreértés alapján vált belőle a „Schwarzkünstler” és a szláv „fekete iskola diák”-ja. A garabonciás szó eredetét Ipolyi (Magy. Myth. 454. s köv.) saját nyelvünkben keresvén, helytelen következtetésekre téved s egy ősmagyar pogánykori papi rendet lát a garaboncok-ban. Fejtegetéseibe azonban tömérdek érdekes adatot sző be, amelyek ez alaknak a néphitben élő képét majdnem teljesen elénk állítják.”

A Garabonciások járták a világot, regéltek, gyógyítottak, jókívánságokat mondtak azoknak, akik élelmet adtak nekik.....